Okoskodás

A szimulátorozással kapcsolatos általános okosságokat vetem itt papírra, amelyek az elmúlt tucatévben gyűjtött tapasztalatok alapján felhalmozott tudásból kifolyólag kerültek megállapításra.

Kormány

Kezdetben vala egy Logitech Driving Force kormányom, amivel még Playstation 2-n nyúztam a Gran Turizmót. A minősége mai szemmel ultragagyi, de a digitális joypad után óriási lépés volt. A következő generációs konzollal logikus lépés volt a következő generációs kormány is, így lett a második kormányom egy Logitech Driving Force GT, ami már szekvenciális váltókart is tartalmazott és jól kiszolgált a kezdeti szimulátoros időkben is. Ezzel a kormánnyal gyűrtem végig az iRacing-es tanulóéveket. A mozgó platformhoz viszont már úgy gondoltam új, modern kormány dukál, így lett a harmadik kormányom egy Thrustmaster T300 RS. És azt kell mondjam, ez a kormány igazán megéri az árát, legalábbis az én igényeimet teljes mértékben kielégíti (egyelőre). Kipróbáltam még két kormányt (valami Fanatec Porsche valami és egy Logitech G25), de nem lettem rajongójuk.

Elmélkedtem egy Direct Drive kormányon is, mivel a Fanatec kijött egy 350 eurós bázis 120 eurós kerékkel és 40 eurós postával, de nem vagyok biztos benne, hogy ekkora kiadás megéri-e az élményt. A T300 a jelenlegi beállításaival (static force 60%, dinamic force 100%, no spring, no dumper) és a maga elméleti 3.8Nm maximális nyomatékával tökéletesen hozza az elvárt érzetet. Persze mondom ezt úgy, hogy még sohasem próbáltam DD kormányt.

Pedál

A potméteres pedálok után képes voltam hekkeléssel elkészíteni egy loadcell pedált. Egy szobai mérleg érzékelőjét és némi elektronikát raktam bele a DFGT pedáljába. Persze a műanyag ház végül nem bírta a terhelést, de ez is jó tapasztalat volt. Ezután használtan sikerült szereznem egy Fanatec Clubsport V1 pedálszettet, ami igen jól bevált az iRacing-es éra végén. Sajnos idővel valami gyíkja lett, így a T300 mellé már nem került fel a rig-re. A gyári potis pedál egészen jól használható, de azért szokásomhoz híven egy kis hekkel módosítottam, szivacsbetéttel tettem feszesebbé a rugóerőt.

Itt is felmerült a gondolat, hogy újra beruházok egy LC pedálra. Két jelölt volt, a Thrustmaster T-LCM pedál és a Fanatec CSL LC pedál. Árban körülbelül azonosak, de minden másban (anyagban, kivitelben, mechanizmusban) különböznek. Hosszas vizsgálódás (yt videók százai) után a Fanatec lenne a befutó, de még nem vagyok biztos ebben sem, hogy mennyire érné meg a 200+ eurós kiadás, mivel a jelenlegi (hekkelt) cuccal is egészen jól elboldogulok.

Látvány

A komoly szimulátorozás első alapvető lépése a három monitoros rendszer kiépítése. Ez nyilván jelentős kiadással jár, mind a monitorokat, mind a videókártyát tekintve, de az előnyei tagadhatatlanok. Minden szimulátorrajongó számára must have lépés. Viszont a virtuális valóság megjelenésével számomra beköszöntött a kánaán. Ugyan próbálkoztam projektoros kivetítővel is 3d megjelenítéssel, de a VR-nak a közelébe sem ért. A vizuális szimuláció ettől közelebb nem kerülhet a valósághoz. Persze vannak hátrányai a "vakon" vezetésnek, de az előnyei bőven ellensúlyozzák ezeket, legalábbis számomra egy álom vált valóra. Talán emiatt döntöttem a mozgó platform megépítése mellett is. 3D térben lenni összehasonlíthatatlan a 2D képernyő bámulásával szemben. Aki nem hiszi, próbáljon a valóságban egy szemmel autókázni. Megoldható, de az élmény nem ugyanaz.

Én egy ősrégi Oculus Rift CV1-gyel nyomom, mivel ez még külső kamerával érzékel. Ez fontos, mert a mozgó platform miatt a járulékos mozgást kompenzálni kell, így az érzékelőt a rig-re kell szerelni. Az újabb headset-ek már beépített kamerával készülnek, így ezek kompenzálását külön érzékelővel kellene megoldani, ami nem minden esetben lehetséges (sw támogatás) vagy igen bonyolult és költséges.

Szimuláció

Az őskorban PS1-en a Gran Turismo jelentette a szimulátorozást, ami egy különleges élmény volt a maga pixeles felbontásával és digitális irányításával. Aztán a konzol fejlődésével a joypad is analóggá változott, újabb élményt adva a játékhoz. Aztán az internetnek köszönhetően egyszercsak felfedeztem az iRacing nevű platformot, ahol valódi emberek ellen lehetett online versenyezni. Sajnos ennek meg is kérték az árát, ez volt az a tanulópénz, amit erre a hobbira kifizettem. Hosszú és szenvedésekkel teli időszak után a végére kiderült, hogy mennyire elhibázott dolog volt a beleölt idő és pénz. Bár szakmailag óriási tapasztalatot adott, de játékÉLMÉNY tekintetében egy tragédia az egész rendszer. Szerencsére az Kunos által adott alternatíva lehetővé tette az otthoni autózás folytatását, újabb élmények szerzését. Persze szinte minden, magát szimulátornak mondó játékot kipróbáltam, de a rig megépítésével a lehetőségeim lényegében az AC/ACC párosra szűkültek. Újabb párszázezer forint befektetésével (új vezérlő hw) ugyan jóval több játék lenne elérhető, de még hezitálok, mivel ez a két játék egyelőre kielégíti az autókázási igényeimet.

Nem akarom részletekbe menően ecsetelni, hogy miért és mennyire szar az iRacing fizikája, filozófiája, megtették ezt helyettem már sokan mások. Még a sokszor lenézett Gran Turismo is tudott javulni és változni a felhasználók igényei és kérései hatására, ami úgy látszik az iRacing számára megoldhatatlan feladat. Az Assetto Corsa a modolható felépítése miatt szinte minden igényt ki tud elégíteni. Bárhol, bármikor, bármivel. Hatalmas élmény Skip Barberrel csapatni Alabamában, vagy egy GT3-as Nissan-nal versenyezni Bathurst-ön. A gokarttól az F1-ig, a Hungaroringtől Watkins Glen-ig minden adott. Aki pedig teljes értékű beülök és megyek GT3 versenyzésre vágyik, annak ott az ACC.

Rig

Érdekes látni, hogy az álmok idővel valósággá válhatnak. Ahogy régen álom volt a virtuális valóság, úgy álom volt a mozgó platform is, és mégis eljött az idő, amikor mindezek meg tudtak valósulni a földi halandó számára is. A baj csak az, hogy időközben az idő közben elhaladt és az ifjúság odalett :) Az iRacing-es időkben jópár "ülést" készítettem, általában fából, mert az volt kéznél, az volt olcsó, és ahhoz értettem. Ezért lett a mozgó platform is faszerkezetű és bár háromszor építettem újjá, de végül masszív, strapabíró szerkezetté alakult, ami felveszi a lépést az alukeretes vázakkal is. 

Az élmény a kezdetekben ugyan drámai és idővel fakul, de nehéz lenne ezek után mozgás nélkül elképzelnem a virtuális autózást. A VR és a mozgás sokak számára nó-gó, de szerencsére nekem gó-gó. Idézőjelben olcsó, kényelmes és biztonságos módja az autóversenyzésnek, a legtöbb, amit egy amatőr az otthonában elérhet.